Libanon

Libanon a Közel-Kelet államainak egyike, területe 10.201 km², népessége 4.376.900 fő, tehát igen sűrűn lakott ország. Fővárosa a majdnem 2 millió fős Bejrút. Jelentősebb városai: Tripoli (213.000 fő), Sayda (150.000 fő) és Sür (120.000 fő). Az ország államformáját tekintve parlamentáris köztársaság, közigazgatásilag pedig 6 kormányzóságra osztható. Az ország hivatalos nyelve az arab, de az angol, francia és örmény nyelv is jelen van. Nemzetiségi összetétele igen színes; 82%-ban libanoni arabok, 10%-ban palesztinok, 4%-ban örmények, 3%-ban szíriai arabok lakják. Vallási összetétele ugyancsak változatos képet mutat; 60% muzulmán, 21% maronita, 7% görög ortodox, 4 % görög katolikus, 4% örmény katolikus és gregoriánus. Hivatalos pénznem a libanoni font.


Libanon történelme

Ezen a területen már korán, i. e. 3000 évezredben fejlett kultúra alakult ki, a főniciaiak személyében. Főként kereskedelemmel és halászattal foglalkoztak. Ebben a térség volt az európai, ázsiai és afrikai áruk cserekereskedelmi központja. Ez a nép behajózta az egész Földközi-tengert, és partján különböző pontokon telepeket hozott létre. Hosszú időn keresztül szabadságot, illetve autonómiát élvezett különböző birodalmak részeként. Ennek a jognak a Perzsa birodalom vetett véget, majd Nagy Sándor tette birodalma részévé a területet. A birodalom felbomlását követően rövid időszakra megalakult a Libanoni királyság I. Szeleukosz uralma alatt. I.e. 1. században a rómaiak tették rá a kezüket, és egészen a Római birodalom kettészakadásáig a részét is képezte, így a Bizánci császárság hatalmába került. A 7-8. századtól indultak meg a térségben az arab hódítások, mely során a terület erősen iszlamizálódott. A 11. században ébredtek az európai hatalmak arra, hogy a szent helyek felett muszlimok uralkodnak. Megindultak a keresztes háborúk, hogy visszaállítsák az arabok megjelenése előtti helyzetet. Gyorsan keresztény uralom alá került a terület északi része, de ugyanilyen gyorsasággal vált a 13. századra újra arab országgá Libanon. Béke ekkor sem honolt a területen, mivel az arab uralkodók folyamatosan harcoltak a területért. Végül az Oszmán birodalom kebelezte be, és igen hosszú ideig uralkodott a területen. Az első világháborút követően a francia irányítású Szíria részévé vált, majd később létrehozták a független Libanoni Köztársaságot. A második világháború alatt németek és britek háborúztak a területen, mely nem kímélte az ország épületállományát és népességét sem. Még a második világháború ideje alatt, 1941. november 26-án ismételten bejelentették Libanon függetlenségét, de francia irányítás alatt. Ezt követő időszakban a helyi lakosság szembekerült a franciákkal, a viták és harcok eredményeként végül a teljeskörű függetlenségre vágyó hazafiak győzedelmeskedtek. Elérték, hogy a franciák elhagyják az országot (1946-ig). A függetlenség után se jellemezte nyugalom a vidéket, ugyanis az izraeliek ismét háborúba kerültek a környező arab országokkal, többek közt Libanonnal is. Az ország déli pereméből jelentős területeket megszálltak az izraeli csapatok. 1973-ban polgárháború tört ki az országban, mely 1988-ra csöndesedett el, és 1989-ben a Taífi Egyezmény keretében lett végleg lezárva. Az első világháború óta pusztult az ország, és csak a ’90-es évektől kezdődött meg az újjáépítés. Az izraeli csapatok, csak 2005 közepén hagyták el Dél-Libanont. A térségben azóta se honol béke, mivel állandó jelenség a terrorizmus és a térség népei közötti konfliktus.
Libanont a Földközi-tenger keleti részén találjuk. Két szomszédja Szíria és Izrael, akikkel folyamatos területi vitákban áll. Az ország kis területe révén korán sem mondható változatos felszínűnek. Tulajdonképpen csupán két egységre osztható a terület; a keskeny tengerparti sávra és a Libanoni-hegységre, melyet télen hó borít. A hegység és egyben az ország legmagasabb pontja a Qarnat as Sawda, 3083 m-es magasságával. Éghajlatát tekintve szinte az egész országra mérsékelt-mediterrán klíma a jellemező, ugyanakkor a nagy magasságok miatt a hegyvidéki éghajlat is jelen van. A part menti területeken a telek általában hűvösek csapadékosak, míg a nyarak forróak és rendkívül párásak. A csapadék mennyisége a többi mediterrán területhez hasonló mennyiségeket mutat. Jelentősebbnek mondható vízfolyás nincs a területen, főbb folyói az Orontes és a Litáni. Ezeknek a vízfolyásoknak a völgyében folyik a mezőgazdasági művelés, illetve a hegyekben a legeltető állattartás. Igen jellemző növény az olajfa és a Libanoni cédrus, utóbbi az ország zászlaján is megtalálható.


Libanon látnivalói

Mivel számos vallás, és kultúra találkozik ezen a helyen, ezért igen színes az épületállomány is. Az utóbbi időkben a háborúk miatt kevésbé keresett területnek számított, de manapság egyre több turista érdeklődik iránta. A fővárosban találjuk a Bejrúti Nemzeti Múzeumot, ami az országban folytatott régészet első múzeuma. A gyűjtemény az 1. világháború óta halmozódott, de az épületet hivatalosan csak1942-ben adták át. Kb. 100,000 régészeti tárggyal büszkélkedhet a múzeum, aminek legnagyobb része ókori és középkori leletekből áll. Érdemes még felkeresni itt a belvárosban található Grand Serail-t, ami a libanoni miniszterelnök főhadiszállása. Ettől nem messze találjuk a Libanoni parlamentet. Fontos turisztikai látványosságnak számít a Szent György Görög-Ortodox Székesegyház, amit 1767-ben építettek, és így ez az ország legrégibb székesegyháza. A falakon fantasztikus díszítések voltak láthatóak, de ezek is a háborúk áldozatává lettek. A természeti látnivalók közül a Pigeon Rocks az egyik legnépszerűbb. Ezeket a tengerparton találjuk meg. Rengeteg turista gyönyörködik itt a naplementében. Sokan felkeresik a kikötővárosokat, ahol megfigyelhetik a nagy hagyományokkal rendelkező halászkultúrát. Tengerpartja is egyre népszerűbbé válik a turisták körében.


Libanon gasztronómiája

A libanoni konyha a többi Közel-keleti államhoz hasonlóan igen változatos és szintézissel jellemezhető. Főzéshez, sütéshez olívaolajat használnak. A mezőgazdasági termékeiket (fűszereket, friss gyümölcsöt és zöldségeket, olívabogyót) használják elsősorban fel ételeikben A már említett halászat látja el a libanoni konyhát alapanyaggal, ami igen sokféle halat, kagylót, rákot...stb. dolgoz fel. Ételeik könnyen és gyorsan elkészíthetőek, rendkívül széles íz- és színvilággal jellemezhetőek. A Mezze tette a libanoni konyhát világhírűvé, ami egy  30 fogásos, vegyes hideg- és melegtál együttes. Salátaféléket is szívesen készítenek, legismertebbek a Tabboule és Fattouch, melyhez gyakoriak a kaviárfélék (Hommos, Moutabal). Igen kedvelt ételek közé tartoznak a ragu félék és a Yakhnehsek. Köretként leginkább rizs-cérnatésztát szolgálnak fel, de gyakori még a rizs is. Tálalásnál figyelembe veszik azt is, hogy mi a köret, aszerint választják meg a tál formáját és anyagát. Ne lepődjünk meg, ha ide ellátogatva azt tapasztaljuk, hogy az emberek evőeszközök helyett pitával esznek. Itt ezt használják kanál és villa helyett. Libanon nemzeti itala az Arak, amit általában ünnepekkor fogyasztanak. Másik jellemző ital a libanoni bor, amit mostanság kezdenek felfutatni. Sokféle süteményt, krémeket és édességeket készítenek. Ezek közül is a leghíresebbek a fagylaltok és a Baklawak.